új hely

Szóval... helyet találni nehéz. Meglepően nehéz. (Azóta már hallottam pár sztorit hasonló tapasztalatokkal...) Mindenesetre nem lehetetlen.

Sikerült végül összeszervezni egy újabb helyet telefonon... egész konkrétan tökugyanabban az utcában van, mint az előző expedíció célpontja, csak a másik végén. Nade már nem volt még egy kör gyalog, Yi-Hsuan elvitt kocsival (ami határozottan jól jött... élmény ugyanazt a járdát végignézni egy ablakból, mint amivel előző nap picit közelebbről sikerült találkozni).

Annál is inkább jó, hogy ő vitt el, mert a tulajok, mint kiderült, szintén kínaiak.

Így néz ki az utca. (A többi is.)

Nem a szürke... mögötte. Spoiler alert: az elején az az ablakom.

A nappali (USÁ-ban ezek szerint megszokott módon) meglehetősen nagy, plusz van még egy szoba a földszinten, padlószőnyeggel, aminek eddig még nem jöttem rá, hogy mi is a funkciója, de mindenesetre az is van akkora, mint a nappali.

Jobbra Szoba, aminek Nincs Semmi Értelme, balra a bejárat

Továbbá van konyha, ami, tekintve, hogy fent van kb. 4 hálószoba, lent meg még 2, végülis indokolt, hogy nagy, de ettől függetlenül továbbra sem láttam még ekkorát...

USA megalomániás konyha

Jöttek pedig ezek után a szobák. Volt kicsi, aminek az oldala a másik (szürke) házra néz, volt nagyobb, meg volt a "master bedroom", ami általában azt jelenti, hogy van hozzá saját fürdőszoba. Meg picit méretesebb. Nos, ez... ez akkora, hogy tulképpen elképzelni nem tudom, mivel tudnak egy ekkora szobát berendezni. Nem akkora, mint egy nappali, nagyobb. Plusz egy fürdőszoba, szintén hozzáillő méretekben. Wow.

Végül kitaláltam, hogy oké, kiveszem a középső méretűt... szép kilátással az utcára, meg még a szoba sem akkora, hogy teljesen eltűnjek benne.

Alapvető felszerelés: ágy, asztal, szék, őskáosz.

Ill. narancssárga bögre.

Persze semmi sem volt egyszerű: itt aztán tényleg aláíratnak egy szerződést, hogy ittmaradsz egy ideig. (Volt vagy nyolc oldala, de azért azon itt is meglepődött mindenki, hogy nekiálltam végigolvasni. Pedig egész értelmes dolgokat írt.) Sőt. Kitöltendő űrlap, dohányzok-e, hol laktam eddig, útlevélszám, minden... azon azért nem akadtak fent annyira, amikor közöltem, hogy pénzem épp annyi nincs, a másik felét majd holnap. (Bár azért azt se egy hónappal később.)

Úgyhogy végül még aznap estig összepakoltam Yi-Hsuan nappalijában, és irány az új hely. Végre. Tökjó dolog a nappali, de azért jó volt végre egy saját hely, saját kulccsal. Még akkor is, ha a szoba kiindulási állapotában összesen 1 darab matrac volt fellelhető.

Másnap reggel fél 10-re jöttek a tulajok (egy idősebb házaspár amúgy, és mint már említettem, kínaiak). Először is persze előtermeltem a maradék köteg 20 dollárost (az automaták valamiért maximum 20-asokat adnak, összegtől függetlenül), aztán viszont kitalálták, hogy oké, márpedig ha ígértek nekem előző nap asztalt meg széket, akkor kapok is. (Pár nappal később már egy ággyal is előálltak...) Aztán meg irány a Comcast, az itteni netszolgáltató.

Naigen. Net. Még emlékszem, amikor, olyan '98 táján, olvastam a Chip magazinban Kanadáról, hogy ingyen van a telefon, sőt, náluk már kábelen is jön az internet... Hű de menő. (Akkoriban nálunk egész jó telefonszámlát lehetett összehozni netezéssel.) Furcsa módon viszont azóta fordult a kocka: oké, van net, de... brutál drága. Comcasték háromszor annyit kérnek, mint akár Digiék, akár UPC-ék otthon, egy fele olyan gyors netért, és utána még van képük közölni, hogy ha többet használsz, mint 250 giga, akkor lekapcsolják. Legalábbis legutóbb ezért utálták őket. Lelkesedjünk tehát: netben simán leelőzzük az USÁt.

(Najó, amikor az egyetemi netet kipróbáltam, és valami 330 megabit lefelé meg 200 fel... tény, "net van, csak nem adunk". Kivéve a suliban.)

Vihettük is haza tehát Comcastéktól (némi sorbaállás után) a modemet és hasonlókat... nade ezt még aktiválni is kellett. A telefonos ügyfélszolgálatuk viszont igen menő. Nagyságrendileg hasonló, mint nálunk a "ha aktiválni szeretné a szolgáltatást, nyomja meg az 1-es gombot"... azzal a különbséggel, hogy megkérdez, hogy ezt szeretném-e vagy azt, majd vár. Arra, hogy majd megmondod neki. Angolul. Szóban. És működik.

(Apróbetűs megjegyzés: Comcasték összekavarták a 2 házat, amibe a tulajék egyszerre vették a netet, úgyhogy az automatikus aktiváció nem működött, az automatánál magasabb rendű intelligenciával rendelkező entitást meg kb. fél óra zenehallgatás után kapcsoltak. És voltak közben reklámok.)

Amiről még eddig nem volt szó... na az a lakótársak. Illetve a hiányuk. A nappaliban áll egy (feltehetőleg kínai) srác néhány bőröndje (már jó ideje), de amúgy én voltam az első, aki beköltözött, illletve azóta sem került elő senki. Ami egy idő után fura.

A tulajék viszont továbbra is jófejek. Naigen, már én szerelem a számítógépüket... én meg egyik nap, amikor hazaértem este, ezt találtam az ebédlőasztalon:

"For: Simon"

(És mennyirejómár.)