random epizódok múlt hétről

A múltkori posztból még le is maradt, hogy minek köszönhető a fotók picit megnövekedett mennyisége... vettem ugyanis telót. Egy Galaxy Nexust konkrétan. Közvetlenül Gugliéktól, postán.
Persze előkerült a szokásos kérdés, miszerint hogyan legyek én pont akkor otthon, amikor megjön a csomag? (Ráadásul nem is otthon... a csomagot még a régi helyre rendeltem.) Már előre készültem a "sajnos nem sikerült kézbesíteni" mailekre, na meg hogy újabb expedíciókat kell majd szervezni az UPS valami helyi elosztóközpontjába, ahol esetleg odaadják...
Nos, mint kiderült, a dolog korántsem olyan bonyolult. Ha ugyanis nem vagy ott, simán otthagyják a csomagot az ajtód előtt.
És nem csak matematikai esélyed van arra, hogy még ott is lesz, amikor hazaérsz.

Ott volt.

Az elmúlt hét egészen hasonlított az előzőre: reggel suliba be, este (jellemzően az utolsó, este 7-es busszal) haza, közben meg cikkolvasás a laborban, még egy-egy orientációs előadás, ilyesmik.
Lett viszont biciklim! Még múlt héten találtam craigslisten (apronet.hu USA verzió), utóbb pedig kiderült, hogy a srác, aki felpakolta, szintén PhD hallgató, tőlünk nagyságrendileg két folyosónyi távolságban. (Kicsi a világ...) A bringa pedig úgy keletkezett, hogy a srác egy szobatársa hazaköltözött (Mexikóba), a bringát meg itthagyta, elvégre picit macera lenne elvinni olyan messzire. Szóval nem sokkal drágábban, mint a Targetes legolcsóbb "nem kell neki sok, hogy szétessen" bringa ára, lett egy, ami még gurul is.
És mekkora menőség már, hogy végre nem kell végiggyalogolni az utcákat... meglehetősen boldog voltam a frissen nyert szabadságommal hazafelé, tettem is egy kört a környékünkön, de végül aztán (a szokásostól eltérő irányból) irány az utcánk. Végigtekertem az ismerős házak között, a zsákutca végéig (jé de fura, áll vagy két autó a házuk előtt), és már épp leszállni készültem a bringáról, amikor feltűnt, hogy valami nem stimmel a házszámunkkal.
Továbbá térben sem teljesen ott van, mint ahol lennie kellene. És a színe sem jó.
Nos, lehet, hogy még csak én nem látom teljesen különbözőnek a standard USA kisvárosi utcákat, de... tény, a házak szinte mind különbözők, az összkép viszont meglehetősen hasonlít kb. egész Merced bármely utcájában. Főleg, ha újak a házak. A szomszéd utca meg aztán tényleg majdnem tökugyanaz...
De ha már USA kisváros: egyik nap épp a szokásos útvonalon haladtam lefelé a buszmegállóhoz, amikor is az előttem kb. 100 méterre haladó... valakit (pontosabb emlékeim nincsenek) oldalról lerohant egy kutyaszerűen kinéző valami. Az illető vissza is szólt nekem, hogy enyém-e, majd ezt nem sokkal követve megjelent nálam is a kutya... nos, ha a "cuki"-nál jobb kifejezés létezik, várom az ötleteket, de szerintem nem fogom megúszni, hogy használjam rá... íme.

Najó, de akkor most miafenét kezdjek egy, a világból random előkerült kölyök uszkárral? Nos, a rendezettség itt is győz: nyakörvön pici fém izé, rajta "Please return me to", cím, telefon. Mobilt elő, gugli maps, meg akkor már fénykép (na ezért homályos a kép, egyik kézzel simogatni kellett a kutyát, különben nem maradt volna ott). Mint kiderült, a szomszéd utcából jött, ellenben arra, hogy utánamjöjjön, egész csekély megbízhatósággal tudtam csak rávenni, szóval megfogtam és odavittem kézben... (közben furán nézett, hogy mégis mi a fenét akarok). Egy hölgy, aki az utcában egy kocsiból pakolt valamit, útba is igazított, csengőre kijön egy fiatal nő, igen, az övék, nagyon szépen köszönik, tökjó minden, satöbbi. Happy end.
Pedig homályosan azért valami "mitakarsz, jahh, mienk, nemharap, megoldjuk" asszociációim is támadtak, de itt valahogy tényleg mindenki meglepően normális.
(És némi sprint után még a buszt se késtem le. Bár közel volt.)

 Plusz még néhány új dolog a hétről. Ez itt egy eperlekváros croissant, félig túróval dúsítva:

Szerintem nem az, de nem baj.

Ez meg a két monitor a laborban:

(Ami nem látszik, mert kb. 2 pixelnyi helyet foglal el a képen, az a bal oldali monitoron a pici számláló, nyolcvanvalahány nappal a következő konferencia-határidőig. Ami picit kevésbé idillikussá teszi a képet. De majd meglátjuk.)

Coming up next: Berkeley és a mókusok.