beszerzőkörút

Szombat. Újabb expedíció készülődik, a tervek: AT&T délen, aztán keleti irányba a Target (kb. a helyi Tesco), majd továbbhaladva és a távoli G Street irányába előretörve (csöppet sem visszariadva a sivatagi hőségtől) irány a Wells Fargo bankkártyát aktiválni... végül pedig hazajutni, mielőtt leszáll az éj. Vagy szomjandöglenek a tevék.

Mindenesetre szerencsés időjárásnak örvendhettünk, voltak ugyanis felhők! Sőt, valahol messze Délen még majdnem meg is áztam, köszönhetően a teljesen váratlan esőszerű képződménynek, ami egészen gyanúsan emlékeztetett egy magyar zápor kezdetén a hőségben lehulló pár esőcseppre, azzal a különbséggel, hogy nem volt utána zápor.
Sikerült is elérni az elsődleges célt, az AT&T mercedi üzletét, ami amúgy nem sokban különbözik mondjuk a Mammut T-Mobile kirendeltségtől: telefonok kipakolva (nagyságrendileg ugyanazok, mint itthon), összevissza mászkáló emberek... az ajtóban a csaj elkérte a nevem, ennek megfelelően némi várakozás után elő is került a telefonos srác (ugyanaz egyébként, mint múlt héten), hogy mit is szeretnék.
Nos, és akkor kis kitérő az USA mobilhálózatairól... a helyzet picit hasonlít arra, ami a nettel megy, egész meglepő eredményekkel.
Távolról naná, persze, iPhone-ja van mindenkinek, menőség, csak mindig arra panaszkodnak, hogy lassú a net, meg hasonlítgatják a szolgáltatókat... minek ennyit nyafogni. Jóigen, néha lassú. Van ilyen nálunk is.
Ennek megfelelően némileg meglepődtem azon, hogy ha T-Mobile-os vagy (T-Mobile USA), akkor az épület belsejében egész jó eséllyel nincs térerő.
Nemcsak net nincs. Térerő se.
Magyarországon ilyet legutóbb lakott területen a 300 lakosú Sima községben tapasztaltam, a Nokia 6150-esemmel, amit befőttesgumi tartott össze, nehogy szétessen.
Tény, nagy ország, és picit nehezebb jól lefedni, mint Magyarországot (ahol azért szintén vannak "erdő közepe" jellegű helyek). Mindenesetre, mint ezt utána alkalmam volt a zsírúj AT&T SIM kártyámmal kikísérletezni (ők állítólag valamennyire még az egyetemen is működnek, miután beraktak egy tornyot a campus mellé), nem nagyon divat túlzásba vinni a lefedettséget: a Target kellős közepén 1 vonalkányi térerő volt a 4-ből.
Nos, valahogy így győztek meg arról, hogy bár az AT&T ár/teljesítményben nem hangzik olyan fényesen, meg amúgyis nagy és gonosz, nem árt, ha fel is tudnak hívni, ha épp suliban vagy. Szóval így lettek végül ők.
(Viszont legalább wifi viszont otthon is van, meg a suliban is. Lehet spórolni a 250 mega nettel.)
Vissza tehát az expedícióhoz. Időközben sikerült érinteni mindenféle tereptárgyat, úgymint ezt a néhány fát itt:

Ezek állnak a Yosemite és az El Redondo sarkán 

Esélyes, hogy ezek ugyanazok

Illetve már végre lefényképeztem azt az útszakaszt is, ahol még előző héten sprinteltem bele az ismeretlenbe:

Ezen a kedvenc fáink a járda semmiben elvesző végénél keresendők

(Mellékelt ábra: árnyék nincs rajta sok.)
Picit befelé a városba viszont van például kutyafuttató. Kerítéssel, táblával, szabályokkal.

A zsilipelhető elrendezés nekem is csak most tűnik fel

Érdemes megfigyelni a fákat védő belső kerítést...

Nem is kicsi

Naés persze a tipikus amerikai "semmiben álló izé az épület előtt, cégnévvel" még itt is fellelhető:

Ez a másik vége, zöld fűvel

Ha viszont tipikus városkép... na, ilyen járdából kilométernyi mennyiségek vezetnek a szép derékszögű rendben kialakított utak mellett, zöld fűvel és szépen rendezett növényzettel. A fű amúgy csak látványra ugyanaz, mint otthon, érzésre sokkal tömöttebb, olyannyira, hogy még órákkal a hőség beállta után is nedves belül.

Ez az R Street, egyenesen az áruházak és az AT&T

Végül aztán AT&T-ék után módosítottam az expedíciós terven, amikor rájöttem, hogy a Wells Fargo még ehhez képest is ocsmányul messze van... (gyakorlatban egy útközbeni visszafordulás végrehajtására került sor) Úgyhogy vegyünk inkább kaját.

Utóbbiról majd valamikor részletesebben, kis ízelítőnek azért íme a müzlis szekció a Targetben (ez nem az egész, még a másik oldalon is volt jópár féle).

Müzli. Sok.

Valamikor délután tájban meg is jöttem az egésznapos túráról... (nem volt annyira sok amúgy, csak szandálban túrázni nem menő.) Utána aztán, köszönhetően az 5 szatyornyi cuccnak, amit beszereztem, vasárnap egész nap otthon olvashattam a cikkeket. Lényeges eredmény.

Zárásnak meg, a változatosság kedvéért, megintcsak egy naplemente. Ezeket tényleg nehéz megszokni.