Ami, ha figyelembe vesszük, hogy Google-ék történetesen ott lelhetők fel, elsőre nem tűnik kifejezetten nagy fegyverténynek, ámde, mint tudjuk, az USA tömegközlekedése viszonylag szegényes, Google-ék fehér buszai pedig csak hétköznap járnak. Arról nem is beszélve, hogy a Google kampuszról egyéb helyekre eljutni... lásd az előző posztot.
Pedig megéri.
Persze mi más célpontot néztem volna ki magamnak, mint a Computer History Museum. Ami már csak a neve alapján is jól hangzana bárhol a világon, ámde ez itt továbbra is _a_ Szilícium-völgy. Eredmény: a szokásos "a világ első számítógépe; fénykép, fekete-fehér, 50-es évek, USA" helyett "a világ első számítógépe; ill. nem az egész, csak 3 szekrény belőle, a többi kb. hely hiányában nem fért be, úgyhogy íme egy 40 centis makett az egész U alakú monstrumról, az U belsejében a kapcsolókat tekergető személyzettel".
Vagy, ha már az egyedi daraboknál tartunk: még megvannak az emlékeim a kb. 3szor, szétesésig olvasott Bill Gates életrajzból, amikor is az első személyi számítógépre (4k memória, elhanyagolható sebességű processzor, képernyő és billentyűzet helyett kapcsolók és LEDek) írt BASIC interpreterük utolsó darabjait fejezte be egy repülőn. Nos, íme.
Az előtérben egy henger alakú oszlopot körülvevő, bőrborítású ülőalkalmatosság, stílusra kb. 70-es évek, nem különösebben kiugró jelenség, egy-két üldögélő múzeumlátogatóval. Utóbb kiderül, hogy mellesleg az objektum egy Cray-1 szuperszámítógép, henger alakú, hogy a kábelhosszakat csökkenteni lehessen, a bőrülések alatt pedig tápegységek lelhetők fel... a "kábelhosszak" pedig szó szerint értendő: a valójában C alakú henger belsejében, plexilap mögött, az akkoriban még nem különösebben elterjedt nyomtatott áramkörök helyett kábelek, kézzel huzalozva, darabonként precízen beállított hosszakkal. Valószínűleg tényleg nem lehetett olcsó darab.
Az egyik legkülönlegesebb kiállítási tárgy viszont... nos, ebből tényleg összesen csak 2 épült a világon. A tervek az 1800-as évekből származnak, amikor is Charles Babbage (a későbbi fejlesztésektől egyébként teljesen függetlenül) feltalálta a programozható számítógépet, ámde megépíteni már nem volt pénz. Hosszú és eldöntetlen vita tárgya volt aztán, hogy vajon az akkori technológia elég fejlett lett volna-e, hogy legyártsák, egészen addig, amíg valamely elvetemült népek kitalálták, hogy meg lehetne próbálni... direkt pontatlan szerszámokkal, lehetőleg minden plusz tudás mellőzésével. Nos, íme az eredmény. (Megjegyzés: működik.)
Illetve működött, egészen addig, amíg néhány "órajel" tekerés után be nem ragadt; a jelenség magyarázata a helyi szaktekintélyeknek sem volt világos, bár megoldani állítólag már sikerült párszor a számítás újraindításával, ami jelen esetben a gépezet részleges szétszerelése által volt csak megoldható. Következett inkább helyette egy történeti összefoglaló...
(Mindenesetre újabb illusztrációját láthattuk, hogy a számítástechnika alapvető élménye, a "de mármost ez mi a hétszögű pokolszerű világéletért nem működik", újfent bizonyította univerzális és évszázadokon átívelő természetét...)
