Pittsburgh

TL;DR or in case it's way too Hungarian for your taste: Pittsburgh is COLD but awesome. Also, CMU is like Hogwarts, essentially.

---

Az előző posztok után viszonylag egyértelmű következetetésnek tűnik, hogy az USÁban mindenki mindenhova kocsival megy, standardizált Weeds főcím stílusú házakban lakik és napi két és fél órát vezet autópályán melóba menet, majd ugyanannyit vissza. Nos... nem teljesen?

Magyarországról visszafelé menet, ha már úgyis útba esik, voltam egy hetet Pittsburghben, egy CMU-n tanuló barátom meghívásából (btw: kösz Nic!). És ha valami nagyon nem hasonlít Kaliforniára, na ez a hely olyan.

Pittsburgh ipari városként kezdte kellemesen régen (acélipar és hasonlók, ha minden igaz). Errefelé ténykedett például az a bizonyos Andrew Carnegie, aki valószínűleg hosszú ideig a "gonosz monopolista iparmágnás" címke alatt futott olyan 1900 környékén, viszont utána alapított nem kevés brutálnagy múzeumot, plusz egy egyetemet, szóval összességében egész pozitív hatást gyakorolt a világra.

Nos, szóval Pittsburgh. Első benyomás: itt lehet, hogy viszonylag hideg van.

ja és propelleres gép. Hasznos infó: nem biztos, hogy halkabb, mint egy Manowar koncert.

Mint kiderült, nem volt olyan vészes a helyzet: az első pár napban sütött a nap, kellemes, kicsit hűvös 60 fokkal. (Mert ez ugye itt az USA, Fahrenheit fokokkal. Pár referenciapont: víz megfagy 33 fok, tipikus lakáshőmérséklet télen 65 fok, ugyanez nyáron 58 fok. Kellemes tavaszi szellő 70 fok, brutálmeleg 100. Merced nyáron 105.)

Ha viszont létezik hely, ami teljesen máshogy néz ki, mint Kalifornia... Először is, valószínűleg mindenki saját maga hakkolja össze magának a házát, vagy legalábbis nagyon specifikus elképzelései vannak róla, hogy hogyan is kellene kinéznie, az eredmény legalábbis kb magyar szintig változatos. Volt középkori stílusú kőerőd, fehérre mázolt német vadászkastély barna gerendákkal, háromemeletes neoklasszicista luxusvilla méretarányos ajándékszalagba csomagolva, masnival (... erről miért nem csináltam képet???), mindenesetre a többség valahogy úgy néz ki, mint ezek itt. És mindegyik más.

plusz nagy tégla dolgok, mert mégiscsak iparváros.

Ami a képeken nem látszik: vannak utcák, amiken sétálni lehet, sőt, megéri sétálni, merthogy a dolgok viszonylag értelmes távolságban lelhetőek fel egymástól. Sőt, még buszok is vannak!

Úgy tűnik, Pittsburghben teljesen jól meg van oldva a tömegközlekedés. Van például egy külön "busway", egy dedikált kétsávos út csak buszoknak, amin kb 20 perc alatt be lehet zúzni a belvárosba. Plusz mindehhez egy menő RFID kártyarendszer: felszálláskor lehúzod a kártyát, levonja a megfelelő mennyiségű pénzt, és... nos, kivéve, ha kifelé jössz a belvárosból, amikor is leszálláskor kell lehúzni. Az első ajtónál. Ami csuklós buszoknál viszonylag érdekes tömegjeleneteket eredményez. De végülis tökéletes semmi sem lehet.

A jó idő kb 2 napig tartott, utána viszont... (a már hivatkozott referenciaanyagban a "fuckfuckfuckcold" sor a releváns.) Ezzel összefüggésben a készült fényképek száma is viszonylag csekély ("van ez elég érdekes ahhoz, hogy megint lefagyasszam az ujjaimat, mire betölt a kamera app?). Azért vannak.

ez amúgy az egyik Carnegie múzeum. Kb a feléig jutottunk nap végére.

Mindenesetre jellemző, hogy a város "suli" jellegű felén a legmagasabb épület a "Cathedral of Learning", 42 emelettel. Első látásra nem feltétlenül egyértelmű, hogy ez tulképpen egy egyetemi épület. Pedig az. A legfelső néhány emelet kb "az egyetem X tanszéke", enyhén kopott fafelületekkel és viszonylag unalmas hirdetményfalakkal. Pár emelettel lejjebb meg "US Air Force" irodák. Utóbbiak belső felépítését már nem vizsgáltam hasonló részletességgel.

... lehet, hogy ha nem lenne előtte egy fa, több látszana belőle?

ez kb a "tanuló", a földszinten. Ami a képen nem látszik: asztalok, hallgatók, laptopok. Világító fehér almákkal.

kilátás fentről, random irányba.

(ja és ez a University of Pittsburgh. Nem keverendő a CMU-val.)

Ha már viszont egyetem... ha Computer Science-ről ("infó") van szó, kb a három legjobb hely a Stanford, a MIT és a CMU... azaz a Carnegie Mellon University. Pittsburgh. Például a 2007-es DARPA Grand Challenge-et, "építsünk autót, ami városi környezetben közlekedik", ők nyerték, Stanfordék lettek másodikak... (utóbbiak aztán átugrottak Google-ékhez és összepakolták a híres "self-driving car"-jaikat.) Mindenesetre íme egy karakterisztikusan ocsmány kép a Gates Building-ről, amit amúgy teljesen konkrétan Bill Gatesék támogatásával építettek.

(a menő fekete torony a két betonfal között.) 

Tudni érdemes továbbá a CMU-ról (plusz Pittsburghről úgy általában), hogy (Merceddel ellentétben) viszonylag sok a domb. Kombinálva ezt azzal a ténnyel, hogy az év jelentős részében brutál hideg van... az eredmény egy háromdimenziós struktúra alagutakkal, hidakkal, folyosókkal, lépcsőházakkal, a logikus felépítés legcsekélyebb jele nélkül. Tipikus jelenség: mész egy folyosón valahol az alagsorban, a folyosó alig érzékelhetően lejteni kezd, majd egyszer csak kilyukadsz egy (feltehetőleg másik) épület ötödik emeletén, besüt az ablakon a nap, és csodás a kilátás. Ha ez nem olyan, mint a Roxfort / Hogwarts, akkor semmi sem az.

Plusz íme a Randy Pausch híd, a Gates building és... egy másik épület között. A színek folyamatosan változnak rajta (... ilyenjük még Dumbledore-éknak sincs).

ez meg csak egy színváltós könyvtár. 3 emelet.

Ha pedig már intézményeknél tartunk: az alábbi kép egy templomot ábrázol. Elméletben.

Namármost tekintve az USÁban fellelhető egyházak mennyiségét (... sok), a templomok kb ugyanúgy az "ingatlan" kategóriába tartoznak, mint bármi más épület. Valahogy így történhetett meg, hogy ez itt klasszikus funkciójának betöltése helyett a Sör tiszteletének lett szentelve. Íme, a "Church Brew Works".

jobb alsó sarok: asztalok.

ami nem látszik: óriási adag "bread pudding" sörből készült fagyival. Zseniális.

Ez volt tehát Pittsburgh. Kb 7 napnyi része.

Zárásképp mindenesetre íme egy kép, belváros, napsütötte park a két folyó között. Futók, biciklisek mindenhol.

És hideg.

Háttérben a Fagy és Jég Némileg Megalomániás Sötét Nagyurának Csillogó Kristálypalotája.

(előtte korcsolyapályával.)

(Mindenesetre... lehet, hogy a Fagy és Jég Meglehetősen Megalomániás Sötét Nagyura sem teljesen legyőzhetetlen?)

választások 2014

És ismét eljött az ideje, hogy, lévén magyar honpolgár, a választásra kijelölt szép vasárnap reggel lesétáljunk a Kesjár Csaba Általános Iskolához, és...

Hmm. Esetünkben, tekintve, hogy a séta picit sokáig tartana, átjelentkeztem a legközelebbi magyar konzulátusra. Ami viszont még mindig csak Los Angeles, 4 óra kocsival.

Nade. Persze nem kérdés, hogy megyünk-e (kell-e ennél jobb ürügy arra, hogy ellógjuk a 7 napos munkahét egyik napját?)... úgyhogy indulás reggel fél9kor, irány a magyar konzulátus.

Az amcsi autópályák érdekes képződmények amúgy. Miután egész régóta megvannak, van pár szakasz, ami kb. olyasmi érzésre, mint a régi M7-es volt a betonlapokkal, csak kevésbé szabályosan... ill. "befoltoztuk a foltot, ami megint szétesett, szóval ezt még háromszor"... ill. ami Európa után meglehetősen fura: a benzinkutak a legritkább esetben vannak annyira az autópálya mellett, hogy csak lassít az ember, lekanyarodik és tankol. Ehelyett... lehajtón ki, jobbkanyar, balkanyar, tábla, híd, bonyolultság.

Úton LA felé; az autópálya valahol jobb oldalt halad el. A kép 2014-ben készült; a kocsik itt még nem repültek.

(Mindeközben elnézést kérünk azon kedves olvasóinktól, akik valamilyen okból kifolyólag ezen posztot a releváns események megtörténte után kb egy évvel olvassák. Erről túlnyomórészt a poszt második fele tehet, amelynek megírása folyamán nem várt komplikációk léptek fel, így előállítása a vártnál némileg hosszabb időt igényelt.)

Szóval. Íme, "megérkeztünk Los Angelesbe".

az a fehér lapos pötty a középső hegy tetején a Hollywood felirat

Első küldetés a szavazás... ez itt a konzulátus épülete, meg én, a halom ehhez szükséges doksival:

(ha minden igaz. Lehet h a konzulátus a másik, tökugyanilyen épület az út másik oldalán.)

Ahogy elnéztem a listát, kb száz körülien jelentkeztek be magyarok, szóval pont elég volt ahhoz, hogy még mások is szembejöjjenek a folyosón, de túl nagy tömeg nem volt. Itt is kétféle kategória létezik egyébként: a "kint él" és a "pont errefelé utazott, amikor voltak a választások". Én az utóbbiba estem bele, szóval teljesen jól megoldották, hogy ugyanúgy a budaörsi jelöltekre szavazhassak, mint bárki más.

És ha pedig már itt vagyunk:

Persze mire idáig eljutottunk... nade kezdjük az elején.

Amit legalábbis láttam belőle, LA kábé ugyanúgy néz ki, mint egy tipikus amerikai nagyváros: autópályák egész sűrű hálózata, közben kisebb utakkal (amik arra valók, hogy eljuss az autópályáig), plusz családi házas övezetek vég nélkül. Illetve vannak utcák, ahol van nagyobb mennyiségű üzlet. Ennélfogva egy olyasmi vállalkozás, hogy "menjünk el LA-be, szálljunk ki a közepén és nézzünk meg jó sok mindent", nem különösebben egyszerűen valósítható meg. Persze, vannak relatíve híres helyek, kellemesen elszórva. És naná hogy kocsival mész kettő között.
Kocsiból pedig van viszonylag sok. Mellékelt ábra:

Viszont nem csak Hollywoodból áll a világ... ha már itt vagyunk, nézzünk nagyon menő házakat. Beverly Hills.
(Stílusra amúgy olyasmi kategóriás városrész, mint mondjuk a Rózsadomb, csak ugye minden nagyobb és mindenen keresztül van autópálya.)

Plusz egy dolog: ha már LA ezen végében voltunk, gondoltuk, megnézzük az UC rendszer egyik legnagyobb suliját. Az "University of California" ugyanis 10 egyetemből áll, a legújabb ugye Merced, de van pár, aminek már volt ideje kinőni magát. A "híres egyetemek" listán pedig (szerintem) kb az UC Berkeley meg az UC Los Angeles a két legmenőbb entitás.

Nos, mint kiderült, a "volt idő fejlődni" határozottan pozitív hatással volt az intézményre. Alapterületre sem kicsi, íme néhány fénykép.

(ez egy egyetemi épület.)

(ez is.)

(szerintem kb. érzékelni lehet már a stílust...)

fák, hallgatókkal

Este pedig még pont elkaptuk a naplementét a tengerparton. Igazi, homokos tengerpart, gyakorlatilag végtelen mennyiségben. (Najó, nem kaptuk el; a nap lemenetére kb akkor került sor, amikor még egy hosszú kocsisorban vártuk, hogy megvámoljanak a nem is kifejezetten olcsó parkolódíjjal, a menekülés bármely lehetősége nélkül. De a látvány akkoris megérte.)

back 2 school

Régi szép emlékek. Amikor még ingyen volt a kaja. Mellékelt ábra: tojásrántotta, valami chilis bab szerű izé, krumpli, tojásrántotta integrált spenótszerű leveles növényekkel, plusz brokkoli.

Ez egy reggeli.

Nos, de vége a nyárnak, szóval... irány Merced! (Szokás szerint dobozokkal telepakolt kocsi, a frissen beszerzett rizsfőzővel kiegészítve. Eredmény: a házban most összesen 4 rizsfőzőnk van négyünkre. Yay.)

És valahonnan innen folytatódna a sztori íve, újabb képekkel. Ha lenne ív. Vagy sztori. Újabb képek ugyanis nincsenek, túlnyomórészt mert a helyzet igen jól szemléltethető 1 darab tipikus életképpel: Simon, suli, 2 monitor, bal oldalt egy Chrome ablak egy cikk kb. közepén kinyitva, a szövegben képletek meg egy-két kép, a jobb oldali monitort pedig egy nagy fekete Emacs ablak tölti ki, benne általában valami Matlab kóddal. A háttérben hasonló tevékenységet folytató labortársak. A távolban ablak, nyomokban napfény. ("X órával később": ugyanez, picit több kóddal és napfény nélkül.)

Kivéve még augusztusban 1 napot. BayLearn!

Emlékeztető: ez az az esemény, amikor tavaly a nagymennyiségű Google fénykép keletkezett. Ezúttal, folytatva a sort, a Facebook kampuszon tartották az egynapnyi előadássorozatot, Palo Altóban.

Lévén kb. 2 óra vezetés, előző este mentünk le kocsival, úgyhogy reggel már csak egy 10 perces út. Google maps be, keressünk "facebook campus"-t, navigáció előre... sikerült is kilyukadni egy szép irodakomplexumnál, kb. 2 emeletes, kocka épületekkel, előtte parkoló... és már kezdtem is volna keresni az épületet, ahol be kellett volna jelentkezni, amikor is feltűnt, hogy annak ellenére, hogy ez elvileg egy nagy és menő cég székhelye, mintha meglepően egyszerű lenne parkolóhelyet találni. Lévén egy darab autó nem állt benne.

Hmm.

A GMaps navigáció, megállapítván, hogy elértük a kitűzött célt, boldogan prezentálta a helynevet, miszerint "former Facebook campus".

(Az épületegyüttes közepén állva... a homlokzatok enyhén kopottak, még nyomokban látszik, honnan szerelték le a céglogókat... bár nem fújt ördögszekereket a szél a poros, kietlen síkon, de a hangulat meglehetősen ilyesmi képeket idézett.)

Nos... az igazi Facebook kampusz az Öböl partján lelhető fel, mint ez nem sokkal később kiderült. Az épületegyüttest övező, (még amerikai léptékkel is) orbitális nagy parkolókon át gyalogolva feltűnik viszont, hogy, főleg a Google kampusszal összehasonlítva...

Ez egy erőd.

Beléptetőrendszer minden kapunál, biztonságiak, üveg plusz acél, és az épületek is körben, a belső teret védendő helyezkednek el. Ami egyébként a térképen furamód nem látszik... de kívülről nézve mintha kb. a "zombi-apokalipszis túlélése kiesett munkaórák nélkül" lett volna a tervezési kritérium. Amit a biztonságiaknak kiadott utasításkészlet is egész jól tükröz: látogatókat bekísérjük, majd még véletlenül sem engedjük ki őket a nekik kijelölt kertrészből. Még a végén körülnéznek. Ami persze teljességgel megengedhetetlen.

Kontrasztnak: Google kampusz. Esténként a központi, színes napernyős résznél családok vacsoráznak, gyerekek rohangálnak, kutyákat sétáltatnak. Napközben meg komplett turistacsoportok vonulnak át, fényképezőgépekkel!

Mindenesetre Facebookéktól is sikerült összeszedni pár fényképet, íme.

... fal az előadó mellett

(és nekik is vannak érdekes tárgyalóneveik...)

a jobb oldali poszter a mienk!

mehh. Akkoris lefotózzuk a szupertitkos kertjüket.

történelem

És végre eljutottam Mountain View-ba.

Ami, ha figyelembe vesszük, hogy Google-ék történetesen ott lelhetők fel, elsőre nem tűnik kifejezetten nagy fegyverténynek, ámde, mint tudjuk, az USA tömegközlekedése viszonylag szegényes, Google-ék fehér buszai pedig csak hétköznap járnak. Arról nem is beszélve, hogy a Google kampuszról egyéb helyekre eljutni... lásd az előző posztot.

Pedig megéri.

Persze mi más célpontot néztem volna ki magamnak, mint a Computer History Museum. Ami már csak a neve alapján is jól hangzana bárhol a világon, ámde ez itt továbbra is _a_ Szilícium-völgy. Eredmény: a szokásos "a világ első számítógépe; fénykép, fekete-fehér, 50-es évek, USA" helyett "a világ első számítógépe; ill. nem az egész, csak 3 szekrény belőle, a többi kb. hely hiányában nem fért be, úgyhogy íme egy 40 centis makett az egész U alakú monstrumról, az U belsejében a kapcsolókat tekergető személyzettel".

Vagy, ha már az egyedi daraboknál tartunk: még megvannak az emlékeim a kb. 3szor, szétesésig olvasott Bill Gates életrajzból, amikor is az első személyi számítógépre (4k memória, elhanyagolható sebességű processzor, képernyő és billentyűzet helyett kapcsolók és LEDek) írt BASIC interpreterük utolsó darabjait fejezte be egy repülőn. Nos, íme.

Az előtérben egy henger alakú oszlopot körülvevő, bőrborítású ülőalkalmatosság, stílusra kb. 70-es évek, nem különösebben kiugró jelenség, egy-két üldögélő múzeumlátogatóval. Utóbb kiderül, hogy mellesleg az objektum egy Cray-1 szuperszámítógép, henger alakú, hogy a kábelhosszakat csökkenteni lehessen, a bőrülések alatt pedig tápegységek lelhetők fel... a "kábelhosszak" pedig szó szerint értendő: a valójában C alakú henger belsejében, plexilap mögött, az akkoriban még nem különösebben elterjedt nyomtatott áramkörök helyett kábelek, kézzel huzalozva, darabonként precízen beállított hosszakkal. Valószínűleg tényleg nem lehetett olcsó darab.

Az egyik legkülönlegesebb kiállítási tárgy viszont... nos, ebből tényleg összesen csak 2 épült a világon. A tervek az 1800-as évekből származnak, amikor is Charles Babbage (a későbbi fejlesztésektől egyébként teljesen függetlenül) feltalálta a programozható számítógépet, ámde megépíteni már nem volt pénz. Hosszú és eldöntetlen vita tárgya volt aztán, hogy vajon az akkori technológia elég fejlett lett volna-e, hogy legyártsák, egészen addig, amíg valamely elvetemült népek kitalálták, hogy meg lehetne próbálni... direkt pontatlan szerszámokkal, lehetőleg minden plusz tudás mellőzésével. Nos, íme az eredmény. (Megjegyzés: működik.)

Illetve működött, egészen addig, amíg néhány "órajel" tekerés után be nem ragadt; a jelenség magyarázata a helyi szaktekintélyeknek sem volt világos, bár megoldani állítólag már sikerült párszor a számítás újraindításával, ami jelen esetben a gépezet részleges szétszerelése által volt csak megoldható. Következett inkább helyette egy történeti összefoglaló...

(Mindenesetre újabb illusztrációját láthattuk, hogy a számítástechnika alapvető élménye, a "de mármost ez mi a hétszögű pokolszerű világéletért nem működik", újfent bizonyította univerzális és évszázadokon átívelő természetét...)

a "szerezzünk hitelkártyát" projektről

Elképzelendő valami, amihez képest egy Toyota Prius kb. egy múlt századi, idejétmúlt gőzgépnek látszik.

Mert Google-éknek nem volt elég az ingyenkaja, ingyenbusz, ingyen még-sok-minden... nos, ha feliratkozol és visszaküldesz egy halom feleletválasztós "tényleg tudod-e, hogy hogyan működik" tesztet, kölcsönözhetsz autót egy-két órára, ha el akarsz intézni valamit a városban munkaidőben. Nem meglepő módon: ingyen.
És mert ez még mindig Google-ék: nyilván hogy a flotta túlnyomórészt futurisztikus csillagcirkálókból fog állni. Tény, ezek nem kormányoznak maguktól (erre még várni kell kicsit), de azért sikerült mellőzni az archaikus, fosszilis tüzelőanyagok használatát. Chevy Voltok, Nissan Leafek, elektromos Focusok és hasonlók várnak a B46-os épület mögötti parkolóban.

Meglehetős fejlődés ez a dolgok múltbeli állapotához képest. Mármint szubjektíve. A mélypont nagyságrendileg az a pillanat volt, amikor a reptéri autókölcsönzőben előkaptam a kártyámat, hogy 1 napra kölcsönözzek egy autót. (Térbeli pozíció: a házunktól csak 10 perc gyalog a villamosmegálló, ahol csak 10 percet kell várni rá, hogy a villamos további 20 perc alatt a reptéri buszig vigyen, ami...) Nos, erre közölték, hogy ugyan minden csodálatos, ámde sajnos a "credit check" nem lett meg, szóval ők autót márpedig nem adnak.
Ugyanis... nos, ez egy specifikusan itteni képződmény. Ha van hitelkártyád, pontozzák, hogy mennyire megbízhatóan fizeted vissza, amit lehúztál róla, méghozzá kb. bankközi módon, univerzálisan. Végül tehát ha plazmatévét / autót / házat szeretnél hitelre, ezt csekkolják, és ennek megfelelően engedélyezik. Kb. a "hozz nekünk sok-sok közüzemi számlát" picit összeszedettebb változata.
Persze első gondolat, Magyarországról előkerülve: "a hitelkártyáknak nincs túl sok értelme, ha visszafizeted, akkor tökugyanaz, mintha a saját pénzedből vetted volna, plusz-mínusz egy hónap... ha meg nem fizeted vissza, az rég rossz". Plusz dolgokat meg majd veszek, ha lesz rá pénzem. Ennyi.
Nos, errefelé viszont a "megbízhatóan fizet vissza hitelt" a megbízhatóság alapvető mértékegysége. Ha autót kölcsönzöl, sőt, ha szobát bérelsz... "credit score". Aki pedig nem vesz fel hitelt... nos, az ilyen alakok definíció szerint megbízhatatlanok.
Ám legyen tehát. Miután kedvenc bankunk hatósugáron belül eső (értsd: biciklivel 30 perc) fiókjai mind bezárnak hétvégén, kitaláltam, hogy márpedig egyszer elmegyek Google-éktől napközben. Felpakoltam tehát a (Google kölcsönzős) biciklit a (Google) buszra, és ahogy eljött a délután 5 óra, elindultam Mountain View központja felé.
Ámde sütött a nap.
Múltak a percek. Ami a térképen nem látszott különösebben messzi pontnak, az a közöttünk elterülő szürke és forró aszfaltfelület felületéhez közeli nézőpontból szemlélve csöppet sem tűnt bátorítólag közelinek... és kezdtem benne hinni, hogy a Google Maps "30 perc" becslése inkább Merced jobbára üres mellékútjain országúti bringán repesztő félőrült phd hallgatókra lett tervezve, amely sebesség elérésére jelen körülmények között vajmi kevés esély mutatkozik.
És akkor még nem beszéltünk az expedíció azon feléről, amikor ugyanezen távot visszafelé tesszük meg.
Amely táv csökkentésére viszont igen kedvező tulajdonságokkal rendelkező, innovatív megoldás kínálkozik az odafelé út megtételének elhanyagolása által.
(És milyen jó, hogy Amerika széles és ez esetben csekély forgalmú útjain viszonylag egyszerű manőver biciklivel az egy ívben való megfordulás.)
Nos, ez volt kb. két hete. A mai expedíció útiterve változatlan volt, célja úgyszintén, ámde eszközök tekintetében...

Kezdve azzal, hogy nem egy LCD kijelző van a műszerfalon, hanem kettő. A bal oldalin sebesség, statisztikák a felhasznált energia mennyiségéről és áramlásának irányáról (pici forgó zöld izé szimbólum), töltöttségi szint, hatótávolság. Jobb oldalt további statisztikák, avagy légkondi hőmérsékletbeállítás, esetleg rádió. Vagy csak egy egyszerű háttérkép Chevy logóval és órával.
Első gondolat: ez halk. Eltekintve persze az autó bekapcsolásást követő hangeffekttől, aminek hangulata kb. arra emlékeztet, mint amikor egy régóta elhagyatott Star Trek csillaghajó töksötét hídján bekapcsolják az energiát. De amúgy semmi.
Síri csöndben kitolatás a helyről, majd irány előre. Nagyobb gázra pedig... a hanghatás valami olyasmi, mint amilyet a Combinók hallatnak gyorsítás közben, az épphogy hallható, magasfrekvenciás fogalmam-sincs-micsoda, cserébe az autó akkorát gyorsul, mintha... (... tény, viszonylag nehézkes hasonlatokat találni gyorsulásvektorok hosszának szemléltetésére, mindenesetre nem nagyon vezettem még olyan autót, ami ennél jobban húzott volna.)
Összbenyomás: benzines autókban van egy motor, ha gázt adsz, ez megforgatja a kerekeket, sebességváltó, kuplung, egyes, kettes, satöbbi. Ez: ha megnyomod a gázpedált, előugrik kilencszázötvenmillió pici szárnyas láthatatlan tündérke, és tolni kezdik a kocsidat. Halkan. De sokan vannak.
(Ilyen felszereltséggel persze már nem volt nehéz eljutni a bankig. Kábé 12 perc kocsival...)


Befejezésül pedig... reggeli után, a kampusz közepén.

Egy négyfős osztag teljesített őrszolgálatot, távcsővel vizsgálva a terepet. Még autentikus, beépített megafonjuk is volt. Aztán ketten leálltak röplabdázni.
(Nem egyszerű látvány.)