és még ők is...

Nem tudom, mennyire ismerős a hely, mindenesetre műholdról többet láttam eddig a jellegzetes színű napernyőket, mint élőben. De most...

Naigen. Gugliék.

Plusz ha már képek:

Ez itt meg egy Stanford. Mindez egy nap. Gugliék kétszer is.

Nos, mindez pedig úgy keletkezett, hogy elindultunk a BayLearn nevezetű... valamire. Egyrészt ott volt közel (értsd: két óra kocsival), másrészt, lévén az első év, amikor ilyet szerveznek, nem volt nehéz bekerülni, meg amúgyis egész informális volt az egész. (Jellemző, hogy bár aznap lett volna órája többünknek is az egyik proffal, a gyakorlatban ez nem volt gond, mert az óra aznap pont elmaradt. Vajon miért... Nem csoda, hogy az előadások kb. felét a UC Mercedről tartották, többek között labortársak is.)

Előző nap még beugrottunk egy motelbe (ez épp Mountain View), ezt valahogy így kell elképzelni:

Hátul a szobák a piros ajtókkal

Belül meg ilyen:

Aztán irány valami kajálda. A változatosság kedvéért most japán! Én speciel egy Kuro (fekete) Ramen-re vállalkoztam, de a többiek is valami hasonlót kajáltak. Nos, ez se egyszerű.

Elképzelendő egy barominagy és mély tál leves. Rajta valami hagymaszerű izével. Meg hússal. Továbbá sejthető, hogy a felszín alatt nagy tömegű, hosszúkás tészta rejtőzik, de nem igazán látszik a sötét, ámde nem túl sűrű levestől. Mindez forrón. Feladat: együk meg.

De hogy ne legyen már egyszerű a dolog: mindezt pálcikával.

Nos, ez persze csak nekem okozott meglepetést, a társaság fennmaradó fele (mind a négyen kínaiak) lelkesen neki is estek, illetve érdeklődve figyelték, hogy mégis mi a fenét kezdek a problémával... nade sebaj, ettem én már ám pálcikával (a Schönherzben, szétfőtt rizst, amiről egészen eddig azt gondoltam, hogy már advanced fokozat. Nos, nem.)

Mindenesetre a motiváció megvolt (baromi éhes voltam), úgyhogy azért csak sikerült eltanulni a technológiát: tésztát pálcikával elkap, pálcikákon felcsavar, majd szájba behelyez (preferáltan mindezt a leveshez kellőképpen közel, mert különben mégiscsak szétesik a dolog). A levest amúgy lehetett hozzá enni kanállal (volt kanál, bár miután formailag picit egy miniatűr homokozólapátra emlékeztetett, a tésztaevést márpedig máshogy kellett megoldani).

Időközben kiderült az is, hogy Dél-Kínában máshogy fogják a pálcikát, mint északabbra, szóval kb. mindenki részéről átment a dolog pálcikafogások próbálgatásába... Ja, időközben pedig még egy villát is szereztek nekem. Valahol ezen a ponton kezdtem rájönni, hogy ezt a dolgot lehet, hogy bonyoult pálcikával megenni, de mással meg tökéletesen lehetetlen. Az európai evőeszköz-arzenált is beleértve. (Szóval maradtam a pálcikáknál.)

Mindehhez a plusz néhány tekercs szusit meg lila fogalmam sincs micsodát még nem is említettem, szóval meglehetősen jól sikerült jóllakni. Plusz még ehhez jött a kínai teázóban a sárgadinnye ízű "bubble tea". Utóbbit amúgy azért hívják így, mert az alján pici fekete féligpuha izék ülnek, amiket az erre dizájnolt vastagságú szívószálon keresztül fel lehet szívni és el lehet rágni. (Jaés az egész cucc zöld. Nagyon.)

Következő reggel aztán irány Gugliék. A campus egy barominagy park környékén van, az Öböl mellett, szóval simán vannak ilyen kilátások a parkolóból:

Naigen, jött aztán a (megintcsak nem részletezett) sok tudományos cucc sok képlettel, picivel utána meg némi ebéd a szabadban. (Azért mégse Gugliék híres ingyenkajáját ettük. Persze ez is ingyen volt. És nem volt rossz.)

Az ott a bokor alatt egy T-Rex csontváz. Just for fun.

Ez meg a röplabdapálya. Körbe az épületek.

Aztán pedig, délutáni programnak irány a Stanford. (Rövid bemutatás: lehet rajta vitatkozni, hogy az MIT vagy a Stanford a menőbb, de kb. ez a kategória.) Jellegre pedig teljesen más a hely, mint a Berkeley. Ez is van akkora, hogy buszok járkálnak campuson belül, de míg a Berkeley picit "organikusabb", "építsünk már ide még egy épületet az épp menő stílusban" jellegű, addig ez a fullegységes, tervezett, karbantartott, csillogó-villogó épületegyüttes.

(ez itt a kert...)

Mivel pedig az egyik kocsit otthagytuk Gugliéknál, irány vissza. Meg hát kellene valami kaja megintcsak... Előkerült viszont az egyik labortárs volt osztálytársa, aki történetesen itt volt gyakornok, kaptunk tehát kis "visitor" kitűzőt... úgyhogy végül mégiscsak irány a Híres Gugli Ingyenkaja. (Jelen esetben pizza szusival és mexikóival. Meg dinnye.)

Ilyet is jellemzően náluk látni

A hely egyébként tele van Google-színű bringákkal, amik kb. diffúzióval terjednek a campus különböző felei között: ha kell egy, viszel.

Végül aztán már tényleg elindultunk vissza Mercedbe... Lassan már kezd nem meglepő lenni, hogy baromi nagy irodaépületeket látni jól ismert cégek logóival, de azért van még váratlan jelenség. Például az autópályától balra hirtelen előtűnő, többemeletnyi magas, hengeres tartály, "NASA Ames Research Center" felirattal, logóstul.

Még ez is...