we are back

Nos, az utóbbi időben picit eltűntem... aminek oka már csak abban is keresendő, hogy mostanában nem mentünk sehova, úgyhogy mintha nem történt volna semmi említésre méltó.

(Na jó, a sötétben a fákon zölden világító izék alatt csatárláncokba rendeződő és random irányokba rohangáló, zöld és kék fluoreszkáló gyűrűkkel felszerelt hallgatók tömege azért lehet, hogy beleesik ebbe a kategóriába, de, lévén sötét, erről meg fényképeim nincsenek. Részletek később.)

Eltelt három hét, amik már legalább jelentősen hasonlítottak egymásra (ellentétben a korábbiakkal, amikben határozatlan sorrendben random dolgok történtek). Sőt, már egészen kezd emberi életmódra emlékeztetni, amit művelek, miszerint reggel (a kötelező adag müzli felkajálása után) suliba be, este suliból vissza, hétvégén meg... szintén nagyságrendileg ugyanez ismétlődik, kivéve a változóan szombatra vagy vasárnapra eső "bevásárló-expedíció" napot. Merthogy csinálni, na azt van mit.

Nincs sok kép, de ez azért kellett. Műméz rulz.

Először is, van egy azaz egy darab tárgyam, heti kétszer, "Optimalizáció". Tömény matek. Na amiről ez szól... pl. a fapados légitársaságok biztos egész sokat számolnak, mire kihozzák, hogy melyik géppel mikor hova repüljenek, hogy a legolcsóbban megússzák. Persze ez csak a gyakorlati példa, amit mi látunk belőle, az jobban emlékeztet a "hogyan találjuk meg a legmélyebb völgyet egy dombos tájon úgy, hogy barominagy köd van és nem látni semmit, ami 2 méternél messzebb van" problémakörre, csak mindezt mondjuk 2 helyett 2000 dimenziós dombokon. Jóigen, matek.

Aztán van a kétszer 3 óra labor, Java alapok, na ezt már viszont én tartom. Kb. mindenki, aki új a laborban, ennek a tárgynak a laborjait tartja, az előadásuk valami háromszázvalahány fős... és miután az összes labor 2 terem egyikében folyik, így keletkezik össze az, hogy az egyik szekció reggel 8-tól van 11-ig, a másik meg délután 5-től 8-ig. Pénteken.

Megtudtam közben pár dolgot az USA egyetemeinek működésmódjáról is. Nos, itt az "office hours" egy ténylegesen működő dolog: a prof meg a gyakvezérek kiírnak heti 2-2 órát, amikor is (főleg a félév későbbi szakában) a hallgatók bemehetnek és random dolgokat kérdezhetnek. Ráadásul (a magyar "itt van az egyetemi telefonszámom, amit úgyse fog sose senki felhívni" rendszerrel ellentétben) ez tényleg működik: bár nálam még nem voltak sokan (namajd holnap), a velem egy szobába beosztott srácnál nagy tömegekbe verődött hallgatók tárgyalták a fizikaházi valamely részleteit.

Plusz pici részlet: mindez az Academic Office Annex nevezetű "épületben" folyt, ami, legalábbis kívülről nézve, egy halom összekapcsolt konténer, rajta pár légkondival. (A kampuszon közben mindenhol nagy építkezések, a konténereket majd feltehetőleg lebontják, ha utolérik magukat az épületekkel.) Mindenesetre a hely kifejezetten emlékeztet egy Harry Potter style "belülről nagyobb, mint kívülről" objektumra: csend, hűvös, padlószőnyeg, fehér fal... székek, asztalok, vízcsap. Ez lenne tehát az ideiglenes épület...

Tény viszont, hogy bár többet lehet kérdezni, mintha komolyabban is vennék a sulit. Van ugyanis a vizsgaidőszak, tárgyanként egyetlen vizsgaalkalommal. Ha meghúznak / elaludtál (a "beteg vagy" részen még vitatkoznak), ennyi volt, gyere köv félévben. Plusz tovább növeli a dolog élvezeti értékét, hogy minderre 1 azaz egy hét van, globálisan, az összes tárgyból. (Ennek megfelelően meglehetősen irigykedve vették tudomásul, hogy nekünk több mint egy hónapunk van ugyanerre, tetszés szerint tologatható vizsgákkal, és hogy a magyarok bizony komplett tárgyakat tanulnak meg csak a vizsgaidőszakban... azt azért nem részleteztem, hogy mennyire hosszú távra.)

Íme egy random nyúl, a sok szöveg egyhangúságát enyhítendő

De miután már igencsak késő van... szóval adott volt az a bizonyos péntek este, este fél 9, labor után, amikor is elindultam, hogy elérjem a 8:33-as buszt hazafelé. Amikor is a következő dologra lettem figyelmes: a suli közepén a nagy zöld mezőn vannak fák.

Suli, zöld mező, a kép szélén fák is láthatók.

A fákról pici, zölden világító izék lógtak, a mezőn meg emberek álltak, fluoreszkáló, nyakba akasztható gyűrűkkel, és vártak valamire. Véletlenszerű időközönként mintha Történt volna Valami, minek eredményeképpen páran rohanni kezdtek bizonyos irányokba, amely láthatólag valami rettentő fontos célt szolgált, bár még némileg homályos volt, pontosan mit is. Hmm. De fura. Nézzük meg közelebbről.

(Ide jönne jól egy fotó, "fél órával később", Simon, az időközben a mező felén aktiválódó locsolóktól vizesen szörcsögő, mély zöld fűben ront előre harmadmagával, zölden világítva, miközben két oldalról kékek támadnak, és...)

Jóigen. Nem olyan különösen nehéz csatlakozni dolgokhoz. Főleg, hogy, látva az érdeklődést, még oda is jöttek népek, hogy szeretnék-e játszani. 

Mint kiderült, ez egy amolyan "capture the flag", picit amcsi foci beütéssel: van 2 térfél, a cél az, hogy az ellenfél térfelének messze eső végén fellelhető (úgyamúgy pirosan világító) zászlót kihozzuk úgy, hogy közben nem ér hozzád az ellenfél. Ha elkapnak, mész a "börtönbe", ami szintén az ellenfél térfelének a közepén van, de onnan is ki lehet jönni, ha kihoz egy "élő" csapattárs... meg még pár szabály.

Nos... akkor már miért is ne... van busz egy órával később is...

(Megintcsak mellékelt ábra, 3 órával később, az időközben beszerzett mogyorókrémes fagyitól jóllakva szállok fel a buszra... meg a következő, amikor leszállás és negyed órás hazagyaloglás után realizálom, hogy még mindig zölden világítok. Hmm.)

Alapállapotában fagyi, felrázva folyékony, és hideg.

A fent látható dolog amúgy egy jellegzetesen amerikai dolognak a fagyisított változata: mogyorókrém plusz csoki. Mindezt úgy, hogy a mogyorókrém sós. Némileg meglepő, de finom!

(a következő rész tartalmából: Gugliék és a tizenhatezer processzoros macskadetektor. Meg még egy halom kép naplementékkel. Előkeletkezés várható ideje: ismeretlen.)